10 jel, hogy otthon érzed magad külföldön

A mai cikket önkéntes riporterünk Bakó-Horváth Erika írta, aki már több, mint 2 éve él Olaszországban. Ha kiegészítenéd a listáját, ne fogd magad vissza! 🙂

Több mint 2 éve élek már Észak-Olaszországban. Bár nehéz volt otthagyni mindazt, ami Magyarországhoz köt, én szeretek itt élni. Kezdettől feltaláltam magam ”idekinn”, és nem küszködtem különösebb honvággyal sem, azért volt pár dolog, amit meg kellett szoknom, amivel meg kellett küzdenem, vagy ismerkednem. Figyelem! Szubjektív lista következik.

1. Megváltozik a víz íze 

Olaszországban a csapvíz iható. Elméletileg. Gyakorlatilag ihatatlan. Legalábbis eleinte. Még a szagát se bírtam. Aztán nemrég volt olyan, hogy elfogyott otthon ásványvíz, én pedig szomjaztam, úgyhogy megittam, és nemhogy nem öklendeztem tőle, de abszolút nem éreztem furcsának. Az otthoni magyar csapvíznek, amivel régebben nem volt bajom, lett egy fura mellékíze így 2 év után.

2. GPS nélkül is eltalálsz sok helyre 

Ez az állítás sokakra alapból is igaz. Én nem tartozom ezen szerencsések közé. Egy nagyobbacska faluban élek, ahol nincs vasút, busz délelőtt nem jár, egy darab drága szupermarket van, tehát muszáj autóval közlekednem a környező városokba. Főállású anyagbeszerző és ügyintéző vagyok egy kisebb és egy nagyobb gyermek bébiszittelése mellett (magyarul ezt gyesnek hívnák, de mivel itt nincs olyan, büszkén vállalom a háztartásbeli címkét), feladatomnak érzem, hogy mindent a lehető legjobb áron szerezzek be, ez nem egy boltot jelent. Plusz gyerekorvos, hivatalos ügyek intézése.

3. Útikönyv nélkül is megtalálod a legtutibb úti célokat 

Csavargós, felfedezős típusok vagyunk a férjurammal. Volt olyan időszak, hogy minden hétvégén mentünk valahova, de soha nem messzebbre, mint 60-80km, sőt, igyekszünk 30km-en belül maradni az olasz benzinárak és a két poronty szigorú napirendje miatt. Folyamatosan „guglizom” a környékünket, kiszemelek egy részt, kinagyítva megnézem térképen, meg azt, hogy vannak-e fényképek az adott helyről, és ha egy táj vagy nevezetesség felkelti a figyelmemet, keresek róla leírást is. A legbüszkébb egy vízeséses túrázós felfedezésemre vagyok. A másik módszer, hogy minden utamba eső táblát, prospektust elolvasok, így vezet el egyik jó hely a másikhoz.

 4. Megvannak a kedvenc helyeid 

A boltokon és a kirándulóhelyeken túl is van élet. Fel kell deríteni a legbiztonságosabb kerékpárutat, a legszuperebb játszóteret, ahol nyáron is van árnyék, a fagyizót, ahol a legfinomabb a fagyi, a bárt, ahol a legsűrűbb a forró csoki, és a másik bárt, ahol este 10-kor is van aperitivo, a pizzériát, ahol lehet teljes kiőrlésű pizzát rendelni. Jobb helyeken a barista 3 alkalom után tudja, hogy milyen kávét iszol.

5. Beiratkozol a helyi könyvtárba 

Bő fél év kint tartózkodás, 3 és fél év olasztanulás, egy sikeresen elvégzett B2 szintű nyelvtanfolyam, és a tanárom biztatása után tudatosodott bennem, hogy tulajdonképpen már olasz nyelvű könyveket is olvashatnék. A kis városi könyvtárban vannak idegen nyelvű regények is, úgyhogy nem kell félnem, hogy az angol nyelvtudásom megkopik. És persze újságokat, magazinokat is nézegethetek, ha valami könnyedebbet akarok.

6. Ismered a szomszédaidat, és beszélgetsz is velük 

Mint már korábban is említettem, egy faluban élek, itt szinte mindenki ismer mindenkit. Tucatnyi idős néni imádó tekintete és kedves szavai kísérik a fiaim minden lépését. Az alattunk lakó nyolcvanas néni vigyázott a bébi hordozóban kuksoló kicsire, amíg egy nyitott ablakon berepült galambot próbáltam kikergetni partvissal a lépcsőházban. A mögöttünk lévő házban lakó úr tolatott ki a kocsinkkal, mikor egy nagy furgon beparkolt a kocsibehajtóra, és nehezen bírtam kiállni. A mellettünk lévő lakásba mi ajánlottuk be a lakót a főbérlőnek egy marokkói pizzafutár személyében.

7. Idegenekkel is beszélgetsz 

Bolt, régen:

• Elnézést, nem tudja, hol találom a porcukrot?
• Nem tudom. (Akkor is, ha tudom, csak bonyolult elmagyarázni.)

Bolt, most:

• Elnézést, nem tudja merre van a kávé?
• Nem vagyok biztos benne, de szerintem arrafelé. Most járok itt először. Ott, a reggelire való dolgok mellett. Pirítós, lekvár, ilyesmi.

8. Van, akivel összejárhatsz néha 

Nem vagyok egy nagy társasági ember, nem szeretek másokhoz alkalmazkodni, baba, vagyis két gyerek mellett pláne nem, de azért nekem is szükségem van arra, hogy emberek közé járjak, időnként férj-vagy épp gyerekmentesen. Mégis sikerült összeszednem pár ismerőst, magyart, külföldit, családost, egyedülállót vegyesen.

9. Nem hiányoznak a hazai ízek 

Mákot, túrót, tejfölt, pirospaprikát, túró rudit, búzadarát és még néhány dolgot persze hozok vagy hozatok otthonról én is, mint más, de ha nincs, nem sírok utánuk. Helyette annak örülök, ami van. Az olcsó és jó minőségű durumtésztának, teljes kiőrlésű tésztának, a cukormentes paradicsomkonzervnek, a sokféle sajtnak, az otthoninál sűrűbb tejszínnek, a megfizethető árú tengeri herkentyűknek, és még sok minden másnak. Felfedeztem az édesköményt, az édesburgonyát, a cikóriát, a mángoldot, amelyeket persze otthon is lehet kapni, de nem lepik el úgy a zöldséges pultokat, mint Olaszországban, és nem ösztönöztek úgy a fogyasztásra.

10. Honvágyad van 

Mármint nem a szülőfölded, hanem a választott lakhelyed iránt, egy-egy hosszabb távollét után. Nem is honágy ez, csak jóleső érzés tölt el, mikor visszatérsz, örülsz a kis pataknak a falu szélén, a hegyeknek a távolban, a kaotikus forgalomnak, az olaszok karattyolásának, meg úgy általában az életednek

Comments

comments