Pages Navigation Menu
Categories Navigation Menu

Az első hat hónapunk Norvégiában

Ma Kőmíves Míra Eszter Norvégiában töltött első fél évét ismerheted meg az óvodai beszoktatástól a munkakeresésig. A történet nem nélkülözi a tanulságot, olvasd ilyen szemmel is.

2014. végén ajánlottak nekem egy munkát Grimstadban. Decemberben a lakást és a kislányomnak az ovit is elintézték. 2015. januárjában pedig ideköltöztünk Grimstadba a szüleim segítségével. A mai élménybeszámolóban az első hat hónap történetét olvashatod.

A város csodálatos az emberek barátságosak és mindenki (az idős nénitől az ovis gyerekekig ) beszél valamennyire angolul, így az én limitált norvág tudásom nem jelentett problémát.

Óvoda:

Megérkezésünk után  alig maradt időnk lepakolni, a hétvégén már kezdődött is az ovis beszoktatás. Ez abból állt, hogy először a vezető óvónő meghívott egy kávéra. Ajnó elbújt a hátam mögé, végül az ölembe telepedett. Addig mi kitöltöttünk egy csomó papírt. Aztán az óvónéni csinált Ajnóról egy képet, amit kinyomtatva ráragasztott az egyik üres szekrényre és azt mondta: ez lesz az övé. A síruhának és az esőruhának külön állványa van, itt is kapott egy-egy fogast. Aztán megmutatta, hogy van egy ugrálószoba ahol egyszerre csak max 5-6 gyerek lehet bent, egy babaszoba, egy terepasztalos szoba, ahol fa vonattal lehet játszani, meg van egy kanapé is ahova lefeküdhet aki fáradt. Itt mindig szól a zene. Egyébként a babakocsiban alszanak a gyerekek kint az udvaron, vagy 0 fok alatt egy kisházban, ahol van babafigyelő rádió, de fűtés nincs. Van ének, mese, matek, angol, és norvég foglalkozás, minden nap másik. Mindig kimennek időjárástól függetlenül, ha esik ha fúj, ha havazik. Azt mondják nincs rossz idő csak rossz ruházat, és minél jobban összekoszolta egy gyerek magát annál jobb volt a napja. És az öszes gyereknek folyik az orra. Ez a norvégok rossz szokása, hogy nem használnak zsebkendőt.

Kétszer kapnak enni. Egyszer kenyeret, paprikát, uborkát, sajtot, felvágottat felszeletelve, a kaviárt, sonkakrémet, májkrémet, vajat tubusban vagy dobozban rakják az asztalra. Minden 2 év feletti kap tányért és kést és választhat mit eszik. Az óvónénik körbehordják a vizet meg a tejet lehet választani. Akin látják, hogy nem eszik annak segítenek. Közben két óvónéni a babákat eteti. Összesen 8 egyetemet végzett óvónéni és 4 középiskolát végzett nevelő van (az egyik férfi). Általában 6 óvónő és 2 nevelő van velük, csak kiránduláskor van ott mindenki. 28 gyerek van ott 9 hónapostól 5 évesig vegyesen. Második étkezés knekkebrø ,ami keksz-szerü, de mindenféle magok vannak rajta, pl. tökmag, szezám, meg lenmag, mák. Néha a gyerekek főznek valamit, pl zsemlét sütnek, vagy gofrit, gyümölcsturmixot, zöldségsalátát.

Munka első fejezet (A csalódás):

Kb két hét után elkezdtem dolgozni. Mind a hat nem norvég kollégám pár hete dolgozott az alacsony felszereltségű irodában. A hét vége felé, egy dühös középkorú úr jött és követelte a fizetését, amit hónapok óta nem kapott meg. Ezt érdekesnek találtuk, ezért rákérdeztünk és a főnök félrevezető válaszokat adott. Pár munkatárs elkezdett nyomozni, átmentek a 60 km odébb lévő kristiansandi irodába azzal az ürüggyel, hogy csomagot visznek. Az modern felszerelt iroda volt és erről ahol mi dolgoztunk, még nem is hallottak. Akik már egy hónapja dolgoztak ott, ők meglepődve tapasztalták, hogy a megbeszélt 20.000 korona helyett 20-at kaptak. A főnök azt mondta, hogy így van a szerződésben. Megnéztük, tényleg 20,000 korona szerepelt benne. Senki nem figyelt a pont és vessző kicserélésére. [Ezért legyél mindig nagyon körültekintő a munkaszerződés aláírásakor! A szerk.] Mind felmondtunk, többen a rendőrséghez fordultak, akik hosszas vizsgálódás után azt mondták teljesen legális átverés.

Munkakeresés Norvégiában

Munka – második fejezet (A munkakeresés):

Ekkor elkezdtem munkát keresni. Szerencsére a szüleim támogattak anyagilag és rengeteg étel hoztunk otthonról.

Egy ideig a könyvtárban használtam az internetet és úgy kerestem munkát. Minden aranyoldalakban lévő cégnek elküldtem az önéletrajzomat a megyében, és Kristiansandban is. Három google fiókból csináltam de így is kétszer felfüggesztették őket a túl sok levél miatt.

Később azt a tanácsot kaptam, hogy a NAV-nál tudok munkakeresésben segítséget kapni. Ott vannak számítógépek, nyomtatni, fénymásolni lehet ingyen. Munkakeresőként regisztráltam magam, így elhívtak egy információs tréningre is, ahol mindenkinek elmagyarázták hogyan kell munkát találni, milyen a jó önéletrajz és kísérőlevél. Azt is mondták, hogy az interneten csak a munkák 40% hirdetik meg. Használjuk az ismerőseinket (akik nekem márciusban még nem voltak) és postai levelet küldjünk. Mivel erre nem volt pénzem, nyomtattam 500 önéletrajzot és minden boltnak, étteremnek, szállodának, vállalkozásnak a postaládájába raktam egyet. Nemcsak Grimstadban, de a szomszédos Arendal és Lillesand városokban is. Elmentem az összes bevásárlóközpontba és ipari parkba amit csak a neten találtam. Aztán visszamentem a NAV-hoz hátha van még valami ötletük. A farmokat és kertészetekez ajánlották és azt, hogy menjek be, kérjem a vezetőt és személyesen neki adjam oda az önéletrajzomat. Ezután se kaptam állást hiába voltam rengeteg interjún.

Közben megismerkedtem néhány emberrel, jártam norvég tanfolyamra és a pénzünk is elfogyott. Nem tudtam buszbérletet venni, így gyalog vittem a lányomat oviba. Mivel vissza már nem akartam 2 órát gyalogolni, így azon a héten közeli bevásárló központban ültem le a leveleimet megnézni.

Szerencsém volt, mivel az egyik hölgy a nyelvtanfolyamról pont ott vásárolt. Elszörnyedt, hogy mennyit gyalogoltam és megpróbált segíteni. A hölgy segítségével elértük, hogy étkezési támogatást kapjunk, (ami 2-3 reklámszatyor étel szokott lenni péntekenként) és a lakás és ovi támogatás is folyamatban van. Ezek egyébkent minden dolgozó egyedülálló szülőnek járnak. A norvég törvények értelmében aki nem dolgozik annak nem jár semmilyen támogatás, aki viszont dolgozik rengeteg támogatást kap. Adókártyát csak annak adnak aki legalább 6 hónapig minimum 10.000 koronát keres. Szóval nekem még nem és a támogatáshoz az kell.

Szerencsére akkor még egy jó hírt kaptam az egyik interjúm sikeres lett és próbanapra hívtak a 1,5 óra sétányira lévő áruházba a következő héten. Az két nap elég kimerítő volt 5 kor keltünk, babakocsival eltoltam Ajnót az oviba, ami 7:30- kor nyit. Aztán elszaladtam a boltba 9-re. 3-ig feltöltöttem a polcokat aztán visszaszaladtam az ovihoz hogy odaérjek 16:30-ra amikor zár, aztán hazasétáltunk. 7-re értünk haza és akkor még vacsit kellett főzni és fürdetni. Végül megkaptam az állást részmunkaidőben.

Egy idős hölgynél is elkezdtem takarítani, aki 3 hónapig kórházban volt és addig senki nem volt a lakásában. El tudjátok képzelni azt a port, ami 3 hónap alatt letelepedett… Két napig takarítottam, pedig csak egy szoba, egy konyha, egy fürdő és egy nappali van. A hölgynek viszont nagyon tetszett és felrakta Facebookra. Ezután több ismerőse is jelentkezett, hogy ilyen takarító nekik is kell, szóval most ebből élünk. De a norvégok szerint ez még mindig nem üti meg a minimumot.

A másik érdekes dolog, hogy nem tudtam először elintézni az adófizetésemet, mert mindenki másik irodába küldött kihasználva azt, hogy a norvég tudásom csak közepes szintű. [A nyelvtanulásra muszáj energiát fordítani! Kockázatossá és nehézzé teszi az életedet, ha nem megfelelő a nyelvtudásod! A szerk.] Ebből egy idő után elegem lett és elmondtam a segítőkész hölgynek a nyelvtanfolyamról, aki felhívta a megye vezetőjét. Ő azt mondta, hogy teljesen törvénytelen, amit csinálnak és jogom van a saját nyelvemen tájékoztatást kapni, ráadásul az összes közszolgálati alkalmazottnak muszáj angolul tudnia. Ha nem tudom pontosan mit kell csinálnom, akkor pedig egy tanácsadót kell mellém rendelni, aki segít eligazodni a norvég jogrendszerben…

Ebben a rengeteg adminisztrációs herce-hurcában úgy elfáradtam, hogy lemaradtunk a nyárközép-ünnepről. Ilyenkor az összes hajót virágokkal díszitik és mindenhol (ahol a tűzgyújtási tilalom ellenére lehet ) máglyákat raknak. Virslit sütnek, amit krumplis palacsintával meg ketchuppal esznek meg. Azt hiszem ezt csak jövőre tudom elmesélni részletesen. 🙂

Kőmíves Míra Eszter

26 éves egyedülálló anya vagyok, egy majdnem 3 éves kislánnyal. 2015 január 15. óta, Norvégia déli részén, Grimstadban élünk. Ajnó oviba jár én munkát keresek, nyelvet tanulok és a szokásokkal ismerkedem.

Fotó: Jan Skaregrøm, Flickr

Comments

comments

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás